Üzen a szomoruság,
U U U U U U -
Valómnak ez az ódon haditársa:
U - U U U - - U U - U
Gondoljatok mindig másra,
- - U - - - - U
Ti, gyanitók,
U U U -
Boldogság-gyanitók.
- - - U U -
Másokra lesett
- - U U -
Éhes, irigy órák
- U U U - -
Vetették ki a boldogság adóját
U - - U U - - - U - -
Szegény ártatlanokra,
U - - - U - U
Boldogtalan ártatlanokra.
- - U U - - U - U
Jó, mert süt a Nap,
- - U U -
Felhőzik a felhő
- - U U - -
S tán kicsi, furcsa szerencsével eljő
- U U - U U - - U - -
A Holnap.
U - U
A Mánál mindig külömb Holnap.
U - - - - U - - U
Jó, hogy jó a Jó
- - - U -
S van íze a szomoruságnak.
U - U U U U U - U
Ám a boldogság mindig másnak
- U - - - - - - -
Rettenetese, gyanu-vád,
- U U U U U U -
Gyanú, vád.
U - -
| A
B
B
C
C
| 7
11
8
4
6
| | A
B
B
C
C
| 5
6
11
7
9
| | A
B
B
A
A
| 5
6
11
3
9
| | A
B
B
C
C
| 5
9
9
8
3
| | | |
|
Alliteráció
|