Szerző
Szemere Miklós

Szemere Miklós

költő, műfordító, ügyvéd és politikus

1802. június 17. — 1881. augusztus 20.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 364 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. július 27.

Megosztás

Címkék

Szemere Miklós

Bordal

Fiúk, a bor istenének
Anyja ki volt? Semele!
Semele volt édes anyja,
A fia meg Szemere.
Isten vére buzog bennem,
Úgy tekintsetek reám!
Fel, fiúk, a boros kancsót,
Éljen Bachus, az apám!

Tudjátok-e hol születtem?
Ős Tokajnak szent hegyén.
Szőlőfürt borult ajkamra
Anyaemlőnek helyén.
Édes muston növelkedtem,
Mint harmaton a virág, -
Bujdosóra hát a kancsót,
Bujdosóra, cimborák!

Kancsót, fiúk! e földön a
Szív legnagyobb orvosát!
Tudta Bachus mit tesz, midőn
Az égből a földre szállt.
"Félre csillagkoszorú! - mond -
Jer fejemre, zöld borág!"
Bort, bort! bánatoszlató bort
A pohárba cimborák!

Nagy bú ülte lelkem egyszer:
Eltemették szeretőm;
Búmban bort ittam s leültem
Sírjára a temetőn.
De mit látok! minden fejfa
Helyett egy-egy rózsa-ág!
E csodát mi szülte!? A bor!
Fel a kancsót, cimborák!

Fel a kancsót! minden egyéb
Csömört szűl, higyjétek el:
E föld - régóta kóstolom -
Keserű egy eledel!
Hideg a menny, - s álltam szélén:
Nagyot éget a pokol!
Kettő jó csak e világon:
Az első csók és a bor!

Fel a kancsót, a virágos,
Teli kancsót, - igyatok!
Míg a földbe nem kaparnak,
Vezéretek én vagyok.
Mit mondtam? hisz kinek apja
Isten, meg sem halhat ám;
Kancsót, fiúk, kancsót! éljen
Bachus, nagy dicső apám!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ