Sajó Sándor Magyar ének 1919-ben című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Mint egykor Erdély meghajszolt határán
 -   -   U  -  -    -  -   -    U - - 
A fölriasztott utolsó bölény,
U  -  U-   -   U -  -  U -   
Úgy állsz most, népem, oly riadtan, árván
-   -      -     - U   -    U-  U   -  -  
Búd vadonának reszkető ölén;
 -   U U - -   -   U - U -  
És én, mint véred lüktető zenéje,
-  -    -    - -   -  U -  U - U 
Ahogy most lázas ajkadon liheg,
U -    -    - U  -  U -   U U  
A hang vagyok, mely belesír az éjbe
U  -    U  -    -    U U -  U  -  U
És sorsod gyászát így zendíti meg:
-   -  -    -  -  -    -  - U  U    

  
Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat,
 -    U -     -  -    -  U -     U - -   
S a szívem, oh, jaj, színig fájdalom...
  U   - U   -    -     - -   -  U -     
Mivé tettétek az én szép hazámat?
 U -  -  - U  U  -    -   U - -   
Hová süllyedtél, pusztuló fajom?
 U -  -   -  -    -   U -  U -   
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
 -  -     U  -  -    - -    U U -   U  
Rút becstelenség magad és neved, -
 -   -   U -  -   U U  -   U U    
Én mit tegyek már? - Romjaidra hullva
-   -   U  -   -      -  U-  U  -   U 
Lehajtom én is árva fejemet.
 U -  U  -  U  -  U  U U U   

  
Laokoon kínja, Trója pusztulása
 UU U-   -  -    - U  -   U - U 
Mesének oly bús, sorsnak oly magyar;
 U - U  -    -    -   U  -    U  U  
A sírgödör hát végkép meg van ásva,
U  -  U -   -   -  -   -   U  -  U 
A föld, mely ápolt, most már eltakar;
U  -     U   - -     -    -  -  U -   
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,
 -   -  U  -  -   -   U -   U -  -   
De kínja vád s a csillagokra száll,
 U  -  U  -    U   -  U -  U   -    
Ha végzetem lett magyarrá születnem:
 U  -  U -   -    U  -  -   U -  -    
Magyarnak lennem mért ily csúf halál?
 U  -  -   -  -   -   -     -   U -   

  
Nemzet, mely máglyát maga gyujt magának.
 -  -    -    -   -   U U   -    U - U  
És sírt, vesztére, önszántábul ás,
-   -     -   - U  -   -  - U  -   
Hol számüzötté lett a honfibánat
 -    - U -  -  -   U  -  U - U 
És zsarnok gőggé a honárulás, -
-    -  -   -  - U  U - U -     
Hol a szabadság őrjöngésbe rothad
 U  U   U -  -  -  -  -  U  -  -  
S Megváltót s latrot egykép megfeszít,
   -  -  -     -  U  -   -   -  U  -   
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, -
 -    - -   -    -    - U -   U -  U    
Ah, rajtunk már az Isten sem segít!
-    -  -    -  U  -  -   -   U -   

  
Pattogva, zúgva ég a magyar erdő,
 -  -  U   -  U -  U  U  U  -  - 
Az éjszakába rémes hang üvölt,
U  -   U - U  - -   -   U -    
Lehullt az égből a magyar jövendő,
 U -    U  -  -  U  U  -   U -  -  
Milljó göröngyre omlik szét a föld;
 -   -  U -    U -  -    -  U  -    
De bánatomnak dacra-lázadása
 U  - U -  -   -  U  - U - U 
- Mint őrület, mely bennem kavarog -
   -   - U -    -    -  -   U U -    
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra,
 -  -  -   -   U  U   -     -     U -  U  
Még nem haltam meg, - élni akarok!
 -   -   -  -   U     -  U U U U   

 
A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
U  -  -  -  U -   U  -   U-   U  
Ahány magyar rög, innen elszakad;
U -    U  -   U   -  U  -   U U  
A tíz körmömmel kelljen bár kiásnom,
U  -   -  -  -   -   -   -   U-  -   
Kiásom a földből a holtakat:
 U- U  U  -   -  U  -  U -    
Meredjen égnek körül a határon
 U -  U  -  -   U U  U  U - -  
Tiltó karjuknak végtelen sora,
 -  -  -  -  -   -  U -   U U  
S az ég boltján fönt lángbetűkkel álljon
  U  -   -   -   -    -   U -  U  -   U 
Egy égő, elszánt, zordon szó: soha!
U   - -  -   -     -  -    -   U U  

  
Soha, soha egy kis göröngyöt innen
 U U   U U -    -   U -   U  -  -  
Se vér, se alku, se pokol, se ég -
 U  -    U -  U   U  U -    U -   
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
U -  -    -   -     -    U - U-   U 
Idegen fajta, hitvány söpredék:
U U -   -  U   -  -    -  U -   
E száz maszlagtól részegült világon
U   -   -   -  -   -  U -    U - -  
Bennem, hitvallón egy érzés sajog:
 -  -    -  -  -  U   -  -   U -    
Magyar vagyok, a fajomat imádom
 U  -   U  U   U  U U U  U - U 
És nem leszek más, inkább meghalok!
-   -   U  -   -   -  -    -  U U   

 
Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
U -    -    -    -    U  U U U  -  U  
Csak magyar földön és csak magyarul.
  -   U  -   -  U  -    -   U  U -   
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
 U  -    -    -  -   -   U -    U -  U  
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull:
 -   -    U   -   -   -   -    -  U  -     
De ezt a lelket itt hagyom örökbe
 U -   U  -  U  -    U  U  U -  U 
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
  U  -    -  -   -    -  -   U U - 
És belesírom minden ősi rögbe:
-   U U - -   -  U  - U  -  U  
El innen rablók, - ez az én hazám!
U  -  -   -  -     U  U  -   U -   

 
És leszek szégyen és leszek gyalázat
-   U  -    -  U  -   U  -    U - U 
És ott égek majd minden homlokon
-  -   - -   -    -  -   -  U -  
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
   -    -  U -   -    U  -    -   U - U 
A jó Istentől visszazokogom;
U  - -  -  -   -   U U U U  
És megfúvom majd hitem harsonáit,
-   -  - -   -    U -   -  U --   
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt:
 -    -    -  -  -    U  U -   U -  -     
Bölcsővé lesz még minden ravatal, -
 -   - -  -    -   -  -   U U -     
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
 U -   -  -  -   -  - -  U-U 
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!
U   -   -   U   -    U  -  -     U  U  
A

B

A

B

C

D

C

D

 11

10

11

10

11

10

11

10

A

B

A

B

C

D

C

D

 11

10

11

10

11

10

11

10

A

B

A

B

C

D

C

D

 12

10

11

10

11

10

11

10

A

B

A

B

C

D

C

D

 11

10

11

10

11

10

11

10

A

B

A

C

D

E

D

E

 11

10

11

10

11

10

11

10

A

B

A

B

A

C

A

C

 11

10

11

10

11

10

11

10

A

B

A

B

C

D

C

D

 11

10

11

10

11

10

11

10

A

B

A

B

C

D

C

D

 11

10

11

10

11

10

11

10

A

B

A

B

C

C

D

C

D

 11

10

11

10

11

11

10

11

10























































Alliteráció







































Alliteráció































































Alliteráció