Móricz Zsigmond

A repülő farkas

Száll a, száll a, száll a sas,
Nézi, nézi a farkas.

- Jó vadászni, - mondja, mondja, -
Jobb nem élni búba-gondba.
Mert jó a csinyt elkövetni,
Jobb a gondját el is vetni,
Mert hát mit ér, hej, mit ér,
A büntetés utólér.
Hej, jó neked te sasmadár,
Ha elrepülsz, rád ki talál?
Szánj meg, szívem, szánj meg, szentem,
Tanits meg repülni engem.

Saskeselyü száll, leszáll:
- Hiszen az csak rajtad áll.
Megtanítlak ebb' a nyomba,
Kapaszkodj csak a farkomba.

Sillom! - száll a, száll a sas,
Farkán repül a farkas.
Fel az égbe mint a szélvész,
Lábuk alól a föld elvész.

- Látod, farkas, még a földet?
- Látom, látom.
- Akkor megyünk följebb, följebb,
Jó barátom.
Fölfelé, csak fölfelé,
Szem is káprázik belé.

- Látod-e még, farkas?
- Látom ám csak hallgass.
Itt van az ég kapuja,
Farkas feje fájula.

- Látod még a földet?
Nem látom én többet!
- No hát akkor elereszthetsz,
A leckébe belekezdhetsz.

Száll a farkas, száll lefele,
Nagy örömmel lefetyele.
- Éljen, éljen, hej, tyuhaja,
Farkasnak már kutyabaja.
Nézzed, világ, hogy repülök.
Megkeserüli a büröd.

Itt van a föld előtte,
A földön ül egy tőke,
Szenes tőke, fekete,
Csak ott marad fektibe.

- Félre onnan, szenes tuskó,
Agyonütlek, lusta fickó! -
Szenes tőke nem mozdul,
Farkas újra rámordul:
- Félre, mondom, szenes fa,
Agyonütlek, ebadta! -
Szenes tőke csak hever,
Farkas kiált még egyszer:
- Félre, hamar félre,
Mert nem hagylak élve!

Szenes tőke ül nyugodtan,
Farkas koma reá pottyan.
Abb' a nyomba péppé málla,
S véle minden tudománya.