Babits Mihály Karácsonyi lábadozás című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Komisz, kemény idő. Még a vér is megfagy
 U -     U -   U -   -  U  -  -   -  U  
állatban, emberben.
-  -  U   -  -  U  
Öregek mondják, hogy ritkán láttak ily nagy
U U -   -   -    -    -  -   -  U  -    -   
telet decemberben.
 U -   U -  -  U  
A hó szőnyegébe puhán süpped a láb,
U  -   -  U - U  U -   -  U  U  -   
mintha dunyhán menne.
 -   U  -   -   -  U  
Hejh, ha a hó cukor volna, ez a világ
 -     U U  -  U -   -  U  U  U  U -  
milyen édes lenne!...
 U  U  - -   -  U     

 
A kis nyugtalan nő, ki a friss hegypályát
U  -    -  U -   -   U -   -    -   -  -  
futja hótalpakon,
 -  U  - -  U U  
akármennyit zuhan, puha combocskáját
U -  -   -   U -    U U  -  -   - -  
nem üti meg nagyon.
 U  U U  -   U  U  
És az állástalan szegény ember, aki
-  U  -  -  U -    U -   -  U   U U 
nem mer még meghalni,
 -   -   -   -  -  U 
örül hogy reggeltől estig szabad neki
U -   -    -  -  -  -  -    U -   U U 
havat lapátolni.
 U -   U - -  U  

  
Végig a városon nem csilingel a szán,
 - U  U  - U -   -    U -  U  U   -   
mint gyerekkoromba.
 -     U -  U -  U  
Nem gőzölög a hó fázó lovak hátán.
 -   - U U  U  -  - -  U -   - -  
A kocsit gép vonja.
U  U  -   -   -  U 
Angyalok elszálló csengője se csenget
-   U U  -   -  -   -  - U  U   -  U 
a fehér utcákon.
U  U -  -  - -   
Jézuska pénzért jő, s karácsonyfát rendez
 - -  U  -  -    -     U -  -   -   -  -  
gazdagok házában.
 -  U -   - - U   

  
Nem édes a világ, de mégis szép látni...
 U  - U  U  U -    U  - -    -   -  U   
És én már gyógyulok...
-  -   -    -  U -     
Csupa szomj vagyok már, mindenre kiváncsi;
  U U   -    U  -   -    -  -  U  U -   U  
mindent elgondolok...
 -  -   -  -  U -     
Minden éget már hogy lássam is, hogy nézzem...
 -  U  - -   -   -    -  U  -    -    -  -     
Tapintom tagjaim...
 U -  -   -  UU    
Én nem vagyok halott, én mindent tuléltem,
-   -   U  -   U -    -   -  -    U -  -   
s vár a fény odakinn...
   -  U  -   U U -      

 
Oh kedvesem, aki annyi rémtől védtél,
-   -  U U   U U -   U  -  -   -  -   
jere, add kezedet:
 U U  -    U U U   
a fagyba, hidegbe, már nem rémit a tél,
U  -   U   U -  U   -   -   - U  U  -   
vezess ki engemet!
 U -    U -  U -   
Nem édes a föld, de mégis szép a hótul.
 U  - U  U  -     U  - -    -  U  - U  
Én megyek... indulok...
-   U  U     -  U -     
s azt gondolom, hogy a világ is meggyógyul,
  -    -  U -    U   U  U -  -   -   -  -   
ha én meggyógyulok.
 U -   -   -  U U  
A

B

A

B

C

B

D

B

 12

6

12

6

12

6

12

6

A

B

A

B

C

C

D

E

 12

6

12

6

12

6

12

6

A

B

A

B

C

D

C

E

 12

6

12

6

12

6

12

6

A

B

A

B

C

D

C

D

 12

6

12

6

12

6

12

6

A

B

A

B

C

D

C

D

 12

6

12

6

12

6

12

6





























Alliteráció



































Alliteráció