Isten hozzád ó-év, elaggott cimbora!
- - - - - - U - - - U U
Jer, szorítsunk kezet örök elválásra:
- U - - U U U U - - - U
Te mégysz - én maradok, s csak azt sem mondhatjuk
U - - U U - U - - - - U
Egymásnak: "Adieu! a viszontlátásra."
- - U U UUU U U - - - U
Jer, szeretném látni: van-e köny szemedben,
- U - - - U U U - U - U
Az elválás búja ott ül-e pofádon,
U - - - - U - U U U - U
Elszorúl-e szíved, remeg-e a kezed,
- U - U - - U U U U U -
Midőn parolámat tenyeredbe vágom?
U - U U - - U U - U - U
Hová is beszélek?!... könyűt, érző szívet
U - - U - - U - - - - U
És részvevő lelket, ki keressen nálad?
- - U - - - U U - - - -
Hisz oly érzéketlen, hideg a lelked is,
U U - - - - U U U - U -
Mint aminő hideg jégcsapos szakálad!
- U U - U - - U - U - U
Hej pedig oly forrón fogadtalak egykor,
- U U - - - U - U U - -
Midőn ifjú arccal közeledtél felém;
U - - - - - U U - - U -
De hisz az ekkor volt; most a csalódásnak
U U U - - - - U U - - -
Vége: benned azt, mit kerestem, nem lelém!
- U - U - - U - - - U -
Mosolygó szemeket véltem látni rajtad,
U - - U U - - - - U - -
Melyekben ezer szép vágy és remény fénylett;
U - U U - - - - U - - -
Ajkad boldogság és üdv hirdetője volt...
- - - - - - - - U - U -
S íme, látom most, hogy mind hiú gőzzé lett!
- U - - - - - U- - - -
A sok szép örömből, mit összeszorított
U - - U - - U - U U - -
Markodban oly büszkén fitogtatva hoztál:
- - U - - - U - - U - -
Nem tudom, másoknak adtál-e vagy sem? de
- U - - - U - - U - - U
Nekem, vén cimbora, oly fukaran osztál!
U - - - U U - U U U - -
Oh, mindez csak hagyján! Hanem a sebeket,
- - - - - - U U U U U -
Miket gonosz ősöd a lelkemen vágott,
U - U U - U U - U - - -
Azt hivém, hogy te majd meggyógyítod szépen,
- U - - U - - - - - - -
S ezért elmondhatom egykor: "légy megáldott!"
U - - - U U - - - U - -
De nem, de nem! egyet sem gyógyitottál meg;
U - U U U - - - U - - -
Sőt újakat vágtál iszonyú karmoddal:
- - U - - - U U - - - U
A bú és fájdalom, a kín és szenvedés
U - - - U U U - - - U -
Bőszen rohantak rám kegyetlen hadokkal!
- - U - - - U - - U - U
S mi megbocsáthatlan, legfőbb, szörnyű bűnöd:
U - U - - - - - - - - -
Mégcsak feledni sem tanitottál te meg:
- - U - U - U U - - U U
A csalódások és meghiúlt remények
U U - - U - - U- U - -
Között a jövőben én még mindig hiszek!
U - U U - U - - - - U U
Igy uj csalódásnak, újabb fájdalomnak
U - U - - U - - - U - -
Magvát hagyod bennem, gonosz vén cimbora!
- - U - - - U - - - U U
No de sebaj! csak menj te, Isten hírével:
U U U - - - U - - - - -
Majd feltűn nyomodban az örömek kora.
- - - U - U U U U - U U
| A
A
B
C
| 12
12
12
13
| | A
B
A
B
| 12
12
12
12
| ^ Keresztrím
| A
B
C
B
| 12
12
12
12
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 12
12
12
12
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 12
12
12
12
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 12
12
12
12
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 12
12
12
12
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 12
12
12
12
| ^ Félrím
| A
B
C
C
| 12
12
12
12
| | A
A
B
A
| 12
12
12
12
| ^ Visszatérő rím
| | |
|
Alliteráció
|