Mosolygott mindig. Mélabús mosoly,
U - - - - - U - U -
Melyben sugár s könny lágyan összefoly.
- - U - - - U - U U
Jól tudtam, hogy nagy, nagy bánatja volt.
- - - - - - - - U -
Nem láttam mégse bájosabb mosolyt.
- - - - U - U - U -
Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát?
- - - - - - U - U -
De mást nem láttam, csak szép mosolyát.
U - - - - - - U U -
Rajtam pihent a könny-áztatta szem,
- - U - U - - - U -
S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem!
U - - - U - - - U U
Mint vándor-angyal járt e bús világban.
- - U - - - U - U - -
Ha égre nézett, mosolyogni láttam.
U - U - - U U - U - U
Úgy tetszett nékem: a magasba fönt
- - - - U U U - U -
Mosolygó szemmel társakat köszönt.
U - - - - - U - U -
Utólszor láttam. Sírtak körülötte.
U - - - - - - U U - U
És ő mosolygott. Némán. Mindörökre!
- - U - - - - - U - U
| A
A
| 10
10
| ^ Bokorrím
| A
B
| 10
10
| | A
A
| 10
10
| ^ Bokorrím
| A
A
| 10
10
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 10
10
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| | |
| Alliteráció
|