Szerző

Bozzai Pál

költő, a márciusi ifjak egyike

1829. január 10. — 1852. június 24.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 436 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. március 19.

Megosztás

Címkék

Bozzai Pál

Eltünt boldogság

Ki ád vissza nekem,
A mi volt oly drága,
Elmult életemnek
Régi boldogsága!?

Mit hoz a jövendő,
Mit hoz ez az élet?
Mit ád még az isten,
Mit a vak történet!?

Mi maradt még a sors
Üldözött fiának,
A kit isten és az
Ember elhagyának!?

Játszik a reménység,
Piroslik orczája;
Beteges szivem, te!
Ne hallgass reája.

A mivel álmodban
Tán meggazdagitott,
Vesd tova magadtól
Azt az ajándékot.

Nincsen annak élte,
Nem is tart sokáig,
Fölébredésekor
Köddé, habbá válik.

Elmúlt jobb napjaim
Ott állnak utánam,
Az emlékezetnek
Kéklő távolában.

Ugy áll a jövendő
Mint egy barna felleg,
Messze van s feléje
Irtózva közelgek.

Hol keresselek föl,
Eltünt boldogságom!
Ezen a földön-e,
Vagy a más világon!?

1850.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ