Óh, ti, akik sírtok, ti azt nem tudjátok,
- U U - - - U - - - - -
Mily sötéten lebeg lelkemen egy átok;
- U - - U - - U U U - -
Sírtok s szíveitek könnyektől enyhülnek,
- - - UU - - - - - - -
De az én könnyeim szívembe gyűlnek,
U U - - U- - - U - -
S mint sötét tengerszem szirtfalaktól zárva,
- U - - - - - U - - - U
Hol nem aranyozza a nap hő sugára,
- U U U - U U - - U - U
Ahol nem érinti a szellő fuvalma,
U - U - - U U - - U - U
Úgy nyugszik szívemben lelkemnek fájdalma.
- - - - - - - - - - - U
Olykor-olykor ébred feneketlen mélye,
- U - U - - U U - - - U
Rejtélyes örvények nyugvó szenvedélye,
- - U - - - - - - U - U
S háborgó hulláma nyugtát nem találja;
- - - - - U - - - U - U
Ki ott áll a szirten, szédülve csodálja.
U - - U - - - - U U - U
A kövirózsa, mely tükre fölé hajlik,
U U U - U - - U U - - U
Alig-alig lebben, s a tó mégis zajlik,
U U U - - - U - - - - -
S tajtékkal borítja a kemény sziklákat:
- - - U - U U U - - - U
Elborítja lelkem végtelen búbánat.
- U - U - - - U - - - -
Honnét jött? hová lesz? mért zajong oly vadul?
- - - U - - - U - - U -
Talán ősanyján, a tengeren vihar dúl?
U - - - - U - U - U - -
Talán a hű szívek végtelen tengerén
U - U - - - - U - - U -
Átrezgő fájdalmat egyszerre érzem én? -
- - - - - U - - U - U -
Itt, ahol már a szív fájdalmát nem bírja,
- U - - U - - - - - - U
S őrület vagy halál fátyolát borítja,
- U - - U - - U - U - U
Itt állok szédülve a keskeny határon,
- - - - - U U - - U - -
Vesztem vagy váltságom reszketve itt várom.
- - - - - - - - U - - U
| A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
C
C
F
F
G
G
H
H
I
I
J
J
A
A
| 12
12
12
11
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | | |
|
Alliteráció
|