Örömvirág volt a karácsonestve!
U - U - - U U - U - U
Hogyan leszedték tünde bársonyát -
U - U - - - U - U -
Piros napoknak halvány unokája,
U - U - - - - U U - U
A multból olvad játszi fény reád.
U - - - - - U - U-
Oly tiszta volt a föld, oly jó az ég,
- - U - U - - - U -
Oly boldog én, midőn gyermek valék!
- - U - U - - - U -
Középen szent fa, tarkán ékesítve
U - - - U - - - U - U
És gazdagon, hogy meghajolt az ág -
- - U - - - U - U -
Miért is égett annyi mécs körűle,
U- U - - - U - U - U
Nem volt-e arczimon elég világ?
- - U - U U U - U -
Elég világ anyám könyűs szemén,
U - U - U - U - U -
Ha eltekintett boldog gyermekén?
U - U - - - - - U -
És reggelenként nyúlva nyult a kéz
- - U - - - U - U -
És volt a napnak bája alkonyig;
- - U - - - U - U -
De a mohón szakasztó kéz alatt,
U U U - U - - - U -
A szent fa szépen elvirágozik.
U - U - U - U - U -
Suhant az év s midőn alunni ment:
U - U - U - U - U -
A kedves szent fa ujra megjelent.
U - - - U - U - U -
Azóta csendes gyermekéletemnek
U - U - - - U - U - -
Bűvös meséje régen megszakadt:
- - U - U - - - U -
Jó angyalom a kis fenyű helyébe,
- - U U U - U - U - U
Szent fául hozta ifjuságomat.
- -- - U - U - U -
Hogy eltekintsen ujra gyermekén -
U - U - U - U - U -
Anyám után hiába néztem én.
U - U - U- U - U -
Az új fa dús, az új fa oly sugáros!
U - U - U - U - U - -
Reménylevél takarja ágait;
U - U - U - U - U-
Kicsillogott a szerelem virága;
U - U - U U U - U - U
Túlföldi fényben tündökölt a hit.
- - U - - - U - U -
Mért hozta, lelkemet zilálni szét,
- - U - U - U - U -
A kétkedés csapongó vesszejét?
U - U - U - - - U -
Mért jő az élet a komoly valónak
- - U - U U U - U - U
Izmos kezével rázni ágait?
- - U - - - U - U-
Hogy róla minden, minden elszakadjon,
- - U - - - U - U - -
Mi földi szárnyon égbe vitt!
U - U - U - U -
És hogyha ennek kincse szertehull:
- - U - - - U - U -
Számomra többé szent fa nem virúl!
- - U - - - U - U -
| 11
10
11
10
10
10
11
10
11
10
10
10
10
10
10
10
10
10
11
10
11
10
10
10
11
10
11
10
10
10
11
10
11
8
10
10
|
|