Lesse, kinek tetszik, a szerencse nyomát - U U - - U U U - U U - S fényes udvarokban bámúlja templomát: - U - U - - - - U - U - Én az aranybékók zörgésétől futok, - U U - - - - - - - U - Mint a szomjú szarvas, még oly völgybe jutok, - U - - - - - - - U U - Hol tiszta forrásból igaz boldogságot - - U - - - U - - - - - Merítek, felejtvén világi hívságot. U - - U - - U - U - - U Ott, hol sem arannyal fedett esztelenek, - - U U - - U - - U U - Sem irígység mérges nyila nem sértenek; U U - - - - U U - - U U Éltem a bölcsesség számára szentelem, - U U - - - - - U - U - S fő jóm halhatatlan lelkemben föllelem. - - - U - - - - - - U - S mikor lefoly éltem patakja egészen, U - U U - - U - U U - U Ijesztő váz nálam a halál sem lészen. U - - - - U U U - - - - Bár késő világra nem jutok híremmel: - - - U - U - U - - - U Elég, ha rejtekben használtam, éltemmel. U - U - - - - - U - - - Hadd szórják a szelek szerteszélt poromat, - - - U U - - U - U U - Felszedi az, aki kimérte sorsomat. - U U U U U U - U - U U
| A
A
B
B
C
C
D
D
D
D
E
E
D
D
F
F
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | | |
| Alliteráció
|