Jólesik látni, nagy zsidó, remek
- U - - U - U - U -
képmásod, íróasztalom fölött:
- - U - -- U - U -
jólesik nézni terhes fejedet,
- U - - U - - U U U
amely nyakadnál szinte megtörött.
U - U - - - U - U -
És látni, hogy a kínba` vajudó
- - U U U - - U U -
gondolat szent gyötrelmét élvezed,
- U - - - - - - U U
amit a művész benned, nagy zsidó,
U U U - - - - - U -
századaidon át kiérezett.
- U UU U - U- U -
Te boldog vagy: már csak kőmásod töpreng;
U - - - - - - - - - -
az én agyamban még küzd a velő,
U - U - - - - U U -
én még itt bolygok lenn e földi ködben,
- - - - - - U - U - U
és fáradok csiholni fényt elő -
- - U - U - U - U -
nagy rokonom! én is gondolkodom, ládd,
- U U U - - - - U - -
és szenvedek s méltó vagyok tehozzád.
- - U - - - U - U - -
| A
B
A
B
| 10
10
10
10
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 11
10
10
10
| ^ Keresztrím
| A
B
A
| 11
10
11
| | A
B
B
| 10
11
11
| | | |
|
|