Tudom, hogy csúszom, lejjebb, egyre lejjebb:
U - - - - - - - U - -
kicsikém, egyetlen vigasztalásom,
U U - U - - U - U - -
te se soká maradsz meg énvelem.
U U U - U - U - U U
Oh jaj, az Élet hinárába léptem,
- U U - - U - - U - -
szennyes karjai ölelnek, lehúznak,
- - - UU U - - U - -
minden lépés csak ujabb sülyedés.
- - - - U U - U U -
Multam uszálya nem hagy engem uszni,
- U U - U - U - U - U
nyálkával ittasan gáncsolja lábom,
- - U - U - - - U - -
nyálkás állatok tapadnak reám.
- - - U - U - - U-
Szememet nyálka, szájamat utálat,
U U - - U - U U U - -
karjaimat a pántlikás gyülölség
- UU U U - U - U - -
kötözi, és szivemet zord tudás.
U U U - U U - - U -
Mindent kidobtam, zsebeim üresek,
- - U - - U UU U U -
mégis nehéz vagyok, nehezet nyeltem,
- - U - U - U U - - -
szájamban ólom lelkiismeret.
- - U - - - U- U U
| A
B
A
| 11
11
10
| | A
B
C
| 11
11
10
| | A
B
C
| 11
11
10
| | A
B
C
| 11
11
10
| | A
A
A
| 11
11
10
| ^ Bokorrím
| | |
|
Alliteráció
|