Adyval vitézkedtem egykor én még
- - U - - U - U - -
És virrasztottam Adyval sokat,
- - - - U - - U -
Fiatalságunk csókos, boros éjén
UU - - - - - U U - -
És most idézi őt az alkonyat:
- - U - U - U - U U
Ó hova lett a régi, furcsa mámor
- U U - U - U - U - U
És mire ment a régi viadal?
- U U - U - U UU U
Egy hant mered rám: itt pihen a bátor
- - U - - - U U U - U
Isten vitéze és sír az avar.
- - U - U - - U U U
Igaz, a dal szól és száll egy világnak,
U U U - - - - - U - -
Megérti lassan kelet és nyugat,
U - U - - U U - U -
Megdöngeti az új botondi bánat
- - U U U - U - U - U
És betöri az aranykapukat.
- U U U U U - U U -
De jaj, hová tűnt ama büszke Holnap
U - U - - U U - U - U
És merre van a végső diadal
- - U U U - - UU -
S akit imádtunk átkozódva, ó jaj,
U U U - - - U - U - -
Mivé lett fajtánk, a szegény magyar?
U - - - - U U - U U
| A
B
A
B
C
D
C
D
E
F
E
F
B
D
B
D
| 10
9
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
| | | |
|
|