Mint nyárfák hárfázása nyári éjen,
- - - - - - U - U - U
Olyan magányos és olyan talányos
U - U - U - U - U - U
Elzengő ifjúságom, vert reményem.
- - - - - - - - U - U
Ma fájón int felém sok régi város
U - - - U - - - U - U
És távol táj, hol fiatal fehéren
- - - - - UU - U - U
Az élet kacagó volt és világos.
U - - U U - - - U - U
S egy húr ezüstje sír, a fája ében,
- - U - U - U - U - U
A hold ma sírokon jár s hervadásos
U - U - U - - - U - U
Az éjszaka. Huszonhat éve éppen...
U - U U U - U - U - U
| A
B
A
| 11
11
11
| | A
B
A
| 11
11
11
| | A
B
A
| 11
11
11
| | | |
|
Alliteráció
|