Elázott szemmel s szánakozva nézem én
U - - - - - U - U - U -
Az esztelenség vakmerő bolondjait,
U - U - - - U - U - UU
Akik, magoknak tetszvén, a megtévedés
U - U - - - - U - - U -
Egyik széléről a másikra térnek el;
U - - - - U - - U - U -
S kevélyen néznek vissza már az elhagyott
U - - - - - U - U - U -
Ösvényre, melyen a vakhit vasláncokon
- - U U U U - - - - U -
Kötözve tartja vért könyvező foglyait.
U - U - U - - U - - UU
Felfúvalkodva s lármázó kiáltozás
- - - - - - - - U- U -
Között haladnak vert ösvényeken elébb;
U - U - - - - - U U U -
S kérkednek a bolondság csengetyűivel.
- - U U U - - - U -U -
Nézd, - ekként szólnak -, a mi útunk tiszta út,
- - - - U U U - - - U -
Lépésidet nem fogja dudva gátlani.
- - U - - - U - U - U U
Nincs itt tekervény; ezt zsinór jegyzette el,
- - U - - - U - - - U -
S minden lépésünk távolyabb és távolyabb
- - - - - - U - - - U -
Von el bennünket a megvakított sereg
U - - - U U - U - - U -
Könnyhullatással áztatott oltáritól.
- - U - U - U - - - U -
Őket setétség fogta el, s vastag homály,
- - U - - - U - - - U -
S vakon s tipogva vonják rest lépéseket,
U - U - U - - - - - U U
Amerre papjok a setétbe tévedez,
U - U - U U U - U - U U
Amit parancsol, amit kíván, azt hiszik.
U - U - U U - - - - U -
Barmokká lesznek, s rettegvén a büntetés
- - - - - - - - U - U -
Előtt, édesség nélkűl töltik élteket.
U - - - - - - - U - U U
Ők így: de minket a Világosság vezérl,
- - U - U U U - - - U -
Előttünk mindég nyitva áll szent temploma,
U - - - - - U - - - U U
Hol színről színre látjuk elzárt titkait.
- - - - U - U - - - U-
Nevetjük a csábúlást, mellyel a ravasz
U - U U - - - - U U U -
Papok sötétebb századinkban orrokon
U - U - - - U - U - U -
Hurcolták a vak népet, mellyel ők
- - - U - - - - U -
Világosb századinkban kincset gyűjtenek.
U - - - U - - - - - U -
Magunktól függünk, s jobbunk mellett a szabad
U - - - - - - - - U U U
Élet, balunknál a vígasság múlatoz;
- - U - - U - - - - U -
Nem íjeszt minket a menny fellobbantott tüze,
U - - - U U - - - - - U U
Nem íjeszt földet renditő dördűleti:
U - - - - - U - - - U U
Ha csap, könnyebben s kínok nélkűl dűlök el
U - - - - - - - - - U U
A semmiségbe: hogy ha nem csap, hasztalan
U - U - U - U - - - U -
S gyermekhez illő vólt a gyáva rettegés.
- - U - - - U - U - U -
Kedvemre élek s vígan tőltöm éltemet,
- - U - - - - - U - U -
Nincs semmi tisztem; vagy ha van, úgy kedvem az!
- - U - - - U U - - U -
Hazám, barátom, istenem magam vagyok...
U - U - U - U - U - U U
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
10
12
12
12
13
12
12
12
12
12
12
12
|
Alliteráció
|