Csokonai Vitéz Mihály Az álom című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Boldogok azok, akik úgy alusznak,
 -  U U  U U   U U  -   U -   -   
hogy többé fel nem ébrednek. Sőt ez a
 -    -  -  -   U  -  -  -    -  U  U 
kívánságom is haszontalan, ha az álmodozások
 - -  - U  -   U  -  U -    U U  -  U U - U 
ostromolják a sírhalmokat.
-   U -  -  U  -  -  U U   

  
Préd. 3: 19, 20, 21.
  -                  

  
Jön az álom s mindent pihenésre hajta,
 U  U  - -     -  -    U U -  U  -  U 
Az éjjelnek barna palástja van rajta,
U  -  -  -   -  U  U -   U  -   -  U  
Beborítja véle a főldet s az eget,
 U U -  U  - U U  -  -    U  U U  
Alóla altató mákolajt csepeget,
U - U -  U -  - U -     U U -   
Melynek hűs balzsama a benne feredett
 -   -   -   -   U U U  -  U  U U -   
Szemhéjaknak édes nyúgovást engedett.
  -  - -  U  - -    - U -   -  U -    
Lágy karjain fáradt érzékenységinket
 -    -  U-   - -   -  - -   - -  -  
Ringatja s egy másik világba tesz minket,
 -  -  U   -    - -   U -  U  -    -  -   
Hol sok ezer képpel elménk játszodtatja
 -   U  U -   -  U  -  -    -   -  -  U 
Valóság képébe tűnő ábrázatja.
 U - -   - - U  - - -  - -  U  
Most az öröm arany hegyeit ígéri,
 -   U  U U  U -    U  UU  - - U 
Az áldás javait bő marokkal méri,
U  -  -   U U-   -  U -  -   - U  
Majd a félelemmel rettenti lelkünket
 -   U  - U -  -   -  -  U  -  -  -  
S a kétség szélére viszi életünket.
  U  -  -    - - U  U  U - U -  -   
De akármint tűnik képzelődésünkbe,
 U U -  -    - -   -  U - - -   U  
Valódi örömöt terjeszt ő szívünkbe;
 U - U U U -   -  -    -   - -   U 
Apolgató karral kötésink feloldja,
U -  U -  -  -   U - -    U -   U 
Ellankadt erőnkhöz új erejét toldja,
-  -  -   U -   U  -  U U -   -   U  
Megtört érzésinket símítja kezével,
 -  -   -  - -  -   - -  U  U - U  
Új életre hozván gyógyító mézével,
-  - -  U  -  -    -  - -  - - U  
A terhes gondokat rabláncához fűzi,
U  -  -   -  U -   -  -  - -   - U  
Szívünkből a Léthe partjaira űzi.
  - -   -  U  -  U  -   UU U - U  
Minthogy a világi bajoknak érzése
 -   U   U  U - U  U -  U  -  - U
Éltünknek legnagyobb terhe s szenvedése,
-  -   -   -  U  -    -  -     -  U - U 
A halálnak képét őltözvén magára,
U  U -  -   - -  -  -  -   U - U  
Bennünket holtakká tészen utóljára.
 -  -  -   -  -  -  -  U  U -  - U 
Úgy vagyon, holtakká tészen, és hogy élünk,
-    U  -    -  -  -  -  U   -   U   - -    
Csak egy kis szuszogás hiteti el vélünk.
  U  -    -    U  U -   U U U -   - -   
Óh, mikor szűnik meg e kis szuszogás is,
-    U -    - -   U  U  -    U  U -  -   
Mikor alszik el még maga az alvás is?
 U U  -   U  -   -   U U U  -  -  -   
Mikor száll testemre az a végnyúgalom,
 U -    -    -  -  U U  U  -   - U U  
Amellyel örökre bíztat a sírhalom?
U -   U  U -  U  -  U  U  -  U U  
Óh, halál, a szelíd álomnak testvére!
-    U -   U   U -  - -  -   -   - U  
Mikor vetsz örök zárt szemem fedelére,
 U -   -    U -   -     U -   U U - U  
Hogy a semmiségbe testem visszaszálljon,
 U   U  -  U -  U  -  -   -   U  -   -   
S belőlem csak egy por és csak egy név váljon?
   U - -    U  -    U  -    U  -    -   -  U  
Igenis, mind ez az, amit a sors adhat,
U U -    -   U  U   U U  U  -   -  -   
Tetőled belőlünk egyéb nem maradhat.
 U - -   U - -   U  -   -   U -  U  
És amely sok pompát a holt körűl látok,
-  U -    -   -  -  U  -    U -   - -   
Csak festett nyoszolya s hímes superlátok.
  -   -  -     U  U  -    - -   U -  - U  
Ez örök álomban úgy fogunk aludni,
U  U U  - -  U  -    U -   U -  U  
Hogy arról magunk sem fogunk semmit tudni,
 U   -  -   U -    -   U -    -  -   -  U 
És amit beszélnek a halottak felől,
-  U -   U  -  U  U  U -  -   U -   
Hogy holmit csinálnak még sírjokon belől,
 -    -  -    U -  -   -   -  U -   U -  
Azok az élőknek setétes álmai,
U U  U  - -  -   U - U  -  UU  
Mert csendesek minden holtak alvásai.
 -     -  U -   -  -   -  U  -  - UU 
Alusznak ők mélyen, mi pedig, kik élünk,
U -   U  -   -  -    U  U -    U  - -   
Őrólok álmokat látunk és beszélünk.
- - U  -  U -   - -   -   U  - -   
Alusznak. - De ugyan lehet-e az álom?
U -   -      U U  -   U U  U U  - -   
S ha álom, miben áll? én fel nem találom.
   U - -    U U  -    -   -   -   U - -   
Hiszen semmivé lesz, ami semmi vala,
 U  -   -  U -  U    U U  -  U  U U 
Azaz főlddé válik testünknek porfala;
U -   -   -  - -   -  -   -   -  U U 
Előbb egy bűzhödtség bálványává lészen,
U -   -    -  -   -   -  -  - -  -  -   
Bomlani kezdenek a részek egészen.
 -  U U  -  U U  U  -  U  U -  U  
A folyó, a könnyebb magát feljebb vonja,
U  U  -  U  -   -    U -   -  -    -  U  
S a göröngy közt marad csak a skeletonja;
  U  U -     -    U -    U  -   U U -  U 
Ez is nemsokára, bár acél volna is,
U  -   -  U - U   -  U -   -  U U  
Egy rakás agyaggá változik maga is,
-    U -  U  -  -  -  U -   U U U  
Az olajos részek az áerba mennek,
U  U U -   -  U  U  --  U  -  -   
S sírjok körűl lidérc-formában jelennek,
   -  -   U -   U -    -  - -   U -  U  
A sós és a kövér részecskék meggyűlvén,
U  -  -  U  U -   -  -   -   -   -  -   
Főld színén maradnak, s öszveegyesűlvén,
 -     - -   U -  -     -   UU  U -  -  
Azokat felszívják a fűnek gyökeri,
U U -   -   -  -  U  - -    U U U  
Melyből azt a kövér nedvességet nyeri.
 -   -  -   U  U -   -  -  - -    U U  
Mert lám a papnak is kövér a tinója,
 -    -  U  -  U  -   U -  U  U - U  
Ha temető kertben van a kaszálója,
 U  U U -  -   -   U  U  U  - - U  
Sőt a Bánát, amely embervérrel ázott,
 -  U  - -   U U   -  -  -  U  - -   
Amelyet a magyar s török test trágyázott,
U U  U  U  U  -     U -   -     -  - -   
Oly zsíros fűvet tart, hogy megérezheti
-     - -   - -   -     -    U - -  U U 
Szagát sok büszke ló s el nem szenvedheti.
  U -   -   -   U  -   -   -    -  -  U U 
Így lesz az élőből főldi és ásvány rész,
-    U   U  - - -   -  U -  -  -    -   
A főldi részekből plánta s növevény lész,
U  -  U  -  -  -    -  -    U U -    -    
Melyet ha az élő állatok megesznek,
 U  -   U U  - - -  U -   U -   -   
Belőle magoknak lételt s növést vesznek.
 U - U  U -  -   - -      U -    -   U  
Így aluszunk mi, de vigyáz a természet,
-   U U  -    U   U  U  -  U  -  -  -   
S nincsen munkáiban hízak és enyészet;
   -   -   -  -U -   - U  -  U  -  -   
Pontos forgásának örök karikája
 -  -   -  - - U  U -   U U - U
Egynek elfogytával másikat táplálja.
-   U  -  -   - -   - U -   -  -  U  
Mi voltam magam is, míg meg nem születtem,
 U  -  -   U U  -    -   -   -    U -  -   
Míg fűből s állatból e testet nem vettem?
 -   - -    -  -  -  U  -  -   -   -  U  
Aludtam mélyen a csendesség ölében,
U -  -   -  U  U   -  -  -  U - U  
A magam-nem-tudás csendes éjjelében,
U  U -   -   U -    -  U  -  U - -   
Míg a természetből, mint egy annak megholt
 -  U  -  -  -  -    -   U   -  -   -  -   
Részecskéje, akkor ki nem fejlettem volt.
 -  -   - U  -  -   U  -   -  -  -   -   
Így fogok bomlani újonnan beléje.
-    U -   -  U U - -  -   U - U  
Mint annak egy piciny megholt részecskéje.
 -   -  U  -    U -    -  -    -  -   - U 
A koporsó után éppen azt képzelem,
U  U -  - U -  -  U  -    -  U U  
Ami bölcsőm előtt történt vala velem:
U U  -   -  U -    -  -    U U  U U   
Aluszom, jó álom, mihelyt elenyészek
U U  -    - - -    U -    U U  -  -  
S élőből egy rakás minerále lészek.
  - - -  -    U -   U U - U  -  U  
 11

11

16

9



1



12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12



Alliteráció



















Alliteráció

























Alliteráció

Alliteráció























Alliteráció











































































Alliteráció



Alliteráció















Alliteráció

Alliteráció