És sokszor megfogom a kezedet, - - - - U U U U U U akárcsak egy idegenét, U - U U U U U - és sokszor a szemedbe meredek, - - U U U - U U U U és a szemed egy kút, hideg, setét. - U U U - - U - U - És mély. - - És sokszor látlak ágyadon, - - - - U - U - ha átkarol a fájdalom, U - U U U - U - s mégis márványhideg az arcom, - - - - U U U - - s mikor te alszol, én nem alszom. U - U - U - U - U És sokszor átölellek csöndesen, - - U - U - - - U - szívdobbanásaid búsan lesem, - - U - U- - - U U és míg a tündérek körüldalolnak, - - U - - - U - U - U én megsiratlak, mint egy rég-halottat. - - U - - - - - U - U Kezembe veszem kis gyerekcipődet, U - U U - - U - U - - játékaid, poros emlékeid, - - U- U U - - UU és kérdelek, nem integetsz nekik? - - U - U - U - U - Nem félsz a percektől, mik zúgva jőnek - - U - - - - - U - U és elrabolják sűrű hajadat, - - U - - - - U U U és gőgösen előrehajtanak? - - U U U - U - U U Sokszor meg mintha koporsó szoritna, - - - - U U - - U - U hűvös szemfedő takar el - - - U - U U U és jól tudom, ez az a fej, - - U U U U U U amelyre rájő a halotti sipka. U - U - - U U - U - U És mégis itt vagy. Most szólok veled, - - U - - - - - U - fogom kezedet és olyan meleg. U - U U U - U - U - Mondd, hogy lehet, hogy lázadozva végre - - U - - - U - U - U lerogysz a ravatal vak szőnyegére, U - U U U - - - U - U és csak heversz, szomorú-halovány, - - U - U U - U U - az éjszaka fekete vánkosán? U - U U U U U - U - Ó hogy lehet, ó hogy lehet, - - U U - - U - hogy egyszer lehunyod a szemedet U - - U U U U U U - s örökre úgy maradsz? U - U - U - Nem értelek. U - U U
| A
B
A
B
C
| 10
8
10
10
2
| | A
A
A
A
| 8
8
9
9
| ^ Bokorrím
| A
A
B
B
| 10
10
11
11
| ^ Páros rím
| A
B
B
A
C
C
| 11
10
10
11
10
10
| | A
B
B
A
| 11
8
8
11
| ^ Ölelkező rím
| A
A
B
B
C
C
A
A
D
| 10
10
11
11
10
10
8
10
6
| | A
| 4
| | | |
|
|