Megszoktalak, akár a levegőt,
- - U U U - U U U -
bármerre nézek, mindenütt te vagy,
- - U - - - U - U -
szekrényem alján, a fiókjaimban,
- - U - - U U- U- U
az agyvelőmben, és nem veszlek észre.
U - U - U - - - U - U
De múltkor este, amikor bejöttél
U - U - U U U - U - -
szobámba, s mondtál valamit nekem,
U - - - - U U - U -
sok év után egyszerre ráocsudtam,
U - U - - - U -U - -
hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve
U - U - U - U - U - U
ámulva néztelek. Szemem lehunytam.
- - U - U - U - U - U
Ezt hajtogattam csöndesen magamban:
- - U - - - U - U - U
"Megszoktam őt, akár a levegőt,
- - U - U - U U U -
Ő adja nékem a lélegzetet."
- - U - U U - - U U
| A
B
C
D
E
F
G
F
G
C
A
F
| 10
10
11
11
11
10
11
11
11
11
10
10
| | | |
|
|