Négy fakó fal s egy rácsos ablak,
- U - - - - U - U
Esőtől barnult vén házfedél,
U - - - - - - U -
Egy bús akácfa s szürke deszkák,
- - U - - - U - -
Ha kell, ha nem, mindennap látlak.
U - U - - - - - -
S míg tollam végigszántja a fehér papirost
- - - - - - U U U - U U -
És szívem írom a sok-sok néma sorba,
- - U - U U - - - U - U
Kigyúl bennem egy réges-régi fáklya
U - - U - - - - U - U
S egy dölyfös tárogató hős regét zenél:
- - - - U U - - U - U -
Nincs semmi veszve, minden sor
- - U - U - - U
Egy büszke kardcsapás, mi ellenséget ér,
- - U - U - U - - - U -
Nyomában eszme forr s mint tiszta bor
U - U - U - - - U U
Álomszép jövőért lángol a csöppnyi vér.
- - - U -- - U U - U -
Hej, fakó fal! Szomorú rácsos ablak!
- U - - U U - - U - -
Szívemet be sokszor vertétek bú vasába!
- U - U - - - - - - U - U
Most megint börtönbe zártok s minden hiába:
- U - - - U - - - - U- U
Lelkem nem repül, itt marad kínzott rabnak.
- - - U U - U - - - - -
S mord porkoláb, a rémes kétség
- - U - U - - - -
Csörgeti rabbilincseit s szemembe röhög:
- U U - U - U- U - U U -
Csak csend, csak csend! Itt úgy sincs mentség!
- - - - - - - - -
És vaskapocsként szívem szorítja s marja,
- - U - - - - U - - - U
Hogy minden szó csak füst és pára
- - - - - - - - U
S e rongy föld bús levében csak lötyög-lötyög.
U - - - U - - - U - U -
Most eső szitál szürke függönyt ablakom elé
- U - U - - U - - - U U U -
S eltakar mindent: lángot, kétséget, reményt.
- U - - - - - - - - U -
Most kérdezni sem tudok: Érdemes, nem-é?
- - - U - U U - U - U -
Most, most e percben, tőlem minden veszhet,
- - U - - - - - - - -
Most, emberek, e búrács mögött mit se kérjetek!
- - U U U - - U - - U - U U
Engem bitóra, máglyára kísér egy zord menet,
- - U - U - - U - - - - U -
Most nem tudok mást, csak meghalni értetek!
- - U - - - - - U - U U
| 9
9
9
9
13
12
11
12
8
12
10
12
11
13
13
12
9
13
9
12
9
12
14
12
12
11
14
14
12
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|