Míg a földet gyász temette,
- U - - - U - U
Dúlván fergeteg felette
- - - U - U - U
Pusztaságnak vad telén,
- U - - - U -
Mért virúla bájos éden
- U - U - U - -
Kebelemnek belsejében?
U U - - - U - -
Mert rózsámat ölelém.
- - - U U U -
Most, midőn a szép tavasznak
- U - U - U - U
Uj virányi illatoznak
- U - U - U - U
A mosolygó téreken;
U U - - - U -
Mért vagyon tél kebelemben,
- U - - U U - -
Puszta, gyászos, véghetetlen?
- U - - - U - -
Mert rózsám nem ölelem.
- - - U U U U
| A
A
B
C
C
B
| 8
8
7
8
8
7
| | A
A
B
B
B
B
| 8
8
7
8
8
7
| | | |
|
Alliteráció
|