Harminchat fokos lázban égek mindig
- - - U - - U - - - -
s te nem ápolsz, anyám.
U U - - U -
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
- - U - U - U U U- -
kinyujtóztál a halál oldalán.
U - - - U U - - U -
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
- - U - - - - - - - -
próbállak összeállitani téged;
- - U - U- U U U - -
de nem futja, már látom, az időből,
U - - U - - U U U - -
a tömény tűz eléget.
U U - - U - U
Utoljára Szabadszállásra mentem,
U - - U U - - - U - U
a hadak vége volt
U U - - U -
s ez összekuszálódott Budapesten
U - U U - - - U U - -
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
U - - U U U U - U -
A vonattetőn hasaltam keresztben,
U U - U - U - - U - -
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
- - - U U - - U - - -
neked, én konok, csirkét is szereztem
U U - U - - - - U - -
s te már seholse voltál.
U - U - U - -
Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
- U - - - U U - U - U
édes emlőd s magad.
- U - - U -
Vigasztaltad fiad és pirongattad
U - - - UU - U - - -
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
- U - U - - - - U -
Levesem hütötted, fujtad, kavartad,
U U - U - - - - U - -
mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!
- U U - U - - - U - -
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad -
- U - - - - U U U - -
félrevezettél engem.
- U U - - - U
Ettelek volna meg!... Te vacsorádat
- U - - U - U U U - -
hoztad el - kértem én?
- U - - U -
Mért görbitetted mosásnak a hátad?
- - U - - U - U U - -
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
U U - - - - U U U -
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
- U - - U - - - - - -
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
- - - - U - - - U - -
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
U - U - - - - U U - -
s mindent elrontsz, te árnyék!
- - - - U - -
Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
U - - - - - - - U - -
ki csal és hiteget!
U U - U U -
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
- - U - - - U - U- -
jajongva szült, eleven hitedet.
U - U - U U - U U -
Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,
U - U U U - - U U - U
mind visszaloptad az utolsó órán!
- - U - U U U - - - -
A gyereknek kél káromkodni kedve -
U U - - - - - - U - U
nem hallod, mama? Szólj rám!
- - - U U - -
Világosodik lassacskán az elmém,
U - U U - - - - U - -
a legenda oda.
U U - U U U
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
U - U U U - - U U - -
észreveszi, hogy milyen ostoba.
- U U U - U U - U U
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
U U U - - - U - - - -
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
U - U - - U - - - - U
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
U - - - U U U - U - U
ebbe fog belehalni.
- U - U U - U
| A
B
A
B
C
D
C
D
| 11
6
11
10
11
11
11
7
| | A
B
A
B
A
C
A
C
| 11
6
11
10
11
11
11
7
| | A
A
A
A
A
B
A
B
| 11
6
11
10
11
11
11
7
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 11
6
11
10
11
11
11
7
| | A
B
A
B
B
C
B
C
| 11
6
11
10
11
11
11
7
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 11
6
11
10
11
11
11
7
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|