Elmultak az idők, midőn nyájoskodtunk,
- - U U U - U - - - - -
Édes barátságnak karjain mulattunk,
- - U - - - - U- U - -
A szomoru telek borongnak egünkön,
U U U U U - U - U U - -
Nem futkoz a tréfa nyelvünkön, szivünkön.
- - U - - U - - - U - U
Igy tünik el minden mulatság végtére,
- U U - - - U - - - - U
Ezer gyötrelem vár ember életére.
U - - U - - - U - U - U
Mikor arany időt igértünk magunknak,
U U U U U - U - - U - -
Nem tudtuk még számát jövendő bajunknak.
- - - - - - U - - U - -
Csak mikor a közép tengeren evedzünk,
- U U U U - - U U U U -
Akkor vesszük észre, melly nagy veszedelmünk!
- - - U - U - - U U - -
| A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | | |
|
|