Szerző
Tóth Árpád

Tóth Árpád

költő és műfordító

1886. április 14. — 1928. november 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2291 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2012. december 9.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Tóth Árpád

Őszben - tavaszról

A csendes és fakó kis udvaron
Magam beszélgetek az éjszakával.
A boldogok menyboltja fukaron
Szór ide fényt. S mint haldokló madárdal,
Olyan ez az ének.
Oly könnyes, csendes és oly búcsuzó.
Tegnap még végigbabráltam a fákat.
A sárga rózsát és a pirosat
Megkötözgettem. S vágyak, tilosak,
Susogtak hozzám. A kis öcsém szép fejét
Lankadt kezembe fogtam, s mesét meséltem.
Esti pirosság csillogott
Kis balorcáján és setét ruhámon.

"Bátyó, tavasszal, majd ha Pestre mégysz,
Olyan lovat hozzál, amelyik nem borul fel.
Ez a régi mindig felborul..."

Tavasszal?...

Ó, zöld fűtől és gyermekkacagástól
Friss kikelet! ó, primulák!
Ó, ezüstös palástú
Hosszú felhők... május...

1907.

Tóth Árpád aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!