Petőfi Sándor

Szeptember végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

Koltó, 1847. szeptember

Petőfi Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Paladin1992

2013. március 8. 21:30

''Elhull a virág, eliramlik az élet...''
Kosztolányi Dezső szerint ez a magyar irodalom legszebb sora! Szerintem igazat adhatunk neki! :)

43Valeria

2013. január 19. 16:34

Petőfi érezte, hogy előbb meghal, mint Júlia. De ifjan ment el.Nem feledte könnyedén Petőfit. Nagyon rossz volt a házassága.
Szeptember végén, az elmulás, a halál képe jelenik meg, öregedés, de Ő ezt nem érte meg!
Nemesné

dvihallyne45

2012. december 13. 12:22

Mindig nagyon szerettem ezt a verset!