Szerző
Kosztolányi Dezső

Kosztolányi Dezső

teljes nevén Kosztolányi Dezső István, író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, Csáth Géza unokatestvére

1885. március 29. — 1936. november 3.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 4754 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2012. december 7.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Kosztolányi Dezső

A sírok vonaglanak

Ma itt vagyok. S tán messze, máshol,
nagy, ismeretlen földeken
énrólam álmodik egy ember,
vár, felzokog s hív szüntelen.

Talán szeret. Megérzi lelkem,
ha lopva jő az alkonyat,
s a tág, nagy ég kék tűkörében
sápadva látja arcomat.

A régi századok hatalma
gyakran legörnyeszt és leüt.
Bús, vézna árnyak légióit
látom rohanni mindenütt.

Tán messze, máshol a ködös múlt
zokog a szemfedő alatt,
késő reménnyel hí ölébe
és a sírok vonaglanak...

Kosztolányi Dezső aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!