Nádak
Meghalt és eltemették...
Levitte a betegség
a föld alagútjába, hol
pihenőre hajol.
Ő már csak a múlt,
de szeme lelkemben virúl:
fáradt nefelejts-
szeme bánatja megejt.
Látom a kőtornácon, amint
fáradtan utánam int:
pihenne már, végtelen fáradt,
olyan mint este a nádak,
melyek lehajolnak a tóra és
betakarja őket az éj.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!