Greguss Ágost

A hű kutyáról

Városba viszi pénzét a paraszt;
És Bodri, kit a háznép hon maraszt,
Siet, urát követni.
Nem hagyja magát elveretni,
S a gazda szitka s kődobásai
Csak annyira birják riasztani
Hogy távolabb kiséri, nem közel.
Igy érnek az erdőig el,
Hol két betyár lesett a védtelenre.
kiáltják, neki menve.
Ő sem veszi tréfára, visszavág,
S le is terűl az egyik mákvirág;
De most a másik megragadja,
S oly sikeresen fojtogatja
Hogy vége van
Bizonyosan,
Ha rögtön ott nem terem hű kutyája
S a gazt a földre nem czibálja.
Gazduram ekkép menekűl,
Folytatja útját, megkerűl,
S ebével ismét haza mégyen:
Ott Bodrinak, csak úgy mint régen,
Száraz kenyér és bot juta.

Igy jár az ember, ha kutya.