Oh emlékszel az ódon barna házra?
U - - U U - - - U - U
Falak közé fagyott be méla csöndje.
U - U - U - U - U - U
Szögletben ültünk, dermedten vigyázva:
- - U - - - - - U - U
Oszlopos óránk hogy a négyet zöngje.
- U U - - U U - - - U
És akkor huss! a gyomfölverte parkba.
- - - - U - - - U - U
- A patak medrét dús homokba ásta -
U U - - - - U - U - U
Vadultan kúszott el a lonc, a tarka
U - - - - U U - U - U
És csüggött ó fenyők zúzmós palástja.
- - - - U - - - U - U
A tón magános hattyúnk küntmerengett.
U - U - - - - - U - -
Mint elfutott időkből fényes álom.
- - U - U - - - U - -
Csak meg se mozdult. Oh, a tó se rengett,
- - U - - U U - U - -
Az eget hívta, hogy beléje szálljon.
U U - - U - U - U - -
S az ég belémélyült, oly messzi kéken.
U - U - - - - - U - -
Kis arcunk glóriával verte vissza:
U - - - U- - - U - U
"Hallga! Tündérek hívnak a fenének
- U - - - - U U U - U
A hangjuk, halk, mint hárfa, enyhe-tiszta."
U - - - - - U - U - U
És mentünk vón... Akkor a víztükörre
- - - - - U U - U - U
Üdvözült könnyem pergett félve...
- U - - - - - - U
S a csudás ég tört, jaj, ezernyi körre
U U - - - U U - U - U
És minden tündér elcsitult a mélybe".
- - - - - - U - U - U
| A
B
A
B
C
A
C
A
D
E
D
E
F
G
F
G
B
H
B
H
| 11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
9
11
11
| | | |
|
Alliteráció
|