Tóth Kálmán Szüleim aranylakodalmára című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Bokrétás vőlegény, koszorús menyasszony,
 -  - -   - U -     U  U -   U  -   U   
Ifju párok, a kik most esküsznek talán:
-  U  - U   U  -   -   -  -   -   U -   
Hej régen volt már ez, épen fél századja,
 -   - -   -    -  U   - -   -    - -  U 
Egyik édes apám, másik édes anyám.
U  U  - U  U -    - U  - U  U  -   
Bokréta apámon, koszorú anyámon,
 -  - U U - -    U  U - U  - -   
Hogy a jó isten ezt megengedte látnom!
 U   U  - -  U  -    U -  -  U  -  U   

 
A kis zajtalan ház tele van most zajjal,
U  -   -  U -   -   U U  -   -    -  -   
Gyermekek, unokák jöttek az ünnepre,
  -  U U   U U -   -  U  U  -  -  U  
Mi a kezeiket hintjük forró csókkal,
 U U  U UU -   -   -   -  -   -  U  
Arczukat a kicsik, rájuk csimpeszkedve;
-   U U  U  U  -    - -    -  -   -  U  
Bokrok és virágok a két agg fa körül,
 -  U  -   U - U  U  -  -    U  U -   
Harmat és napsugár: mind könyez és örül.
 -  U  -   -  U -    -    U  U  -  U U   

  
Hogy a kicsiny laknak megjött a jutalma!
 U   U  U  -    -  -   -  -   U  U -  U  
Mert nem volt még ennél soha se tisztább lak,
 -    -   -    -  -  -   U U  U  -   -    -   
Nem ismerték itten talán hallásból sem
 U  -  -  -  -  -   U -   -  -  -   -  
Büneit a büszke, fényes palotáknak;
 U UU  U  -   U   -  -   U U -  U  
Itt lakott a hűség, becsület és erény,
-    U -   U  - -    U  U U  -  U -    
Hány helyen kerestem s tán csak itten lelém.
 -    U  -   U -  -     -    U  -  -   U -   

 
Itt lakott a földön legáldottabb anya,
-    U -   U  -  -   U -  -  -   U  U  
Gonddal, ápolással, szeretettel tele,
 -   U   - U -  -     U U -  -   U U  
Jóság, minőt a föld soha többé nem szül,
 - -    U -  U  -    U U  -  -  -    -   
Minőt el nem képzel a költészet, rege,
 U -  -   -   -  U  U  -  -  -    U U  
Ki mindig áldozott, s nem tudta, hogy áldoz,
 U  -  U  -  U -       -   -  U   U   -  -   
Hasonló a vérét odadó madárhoz.
 U -  - U  - -  U U -  U -  U   

 
És itt bölcselkedett az én édes apám,
-  -    -   -  U -   U  -  - U  U -   
Szivében szent hittel, ajkán igazsággal -
  U - -    -    -  U   -  -  U U  -  -    
Gyermeksziveinkbe lelkéből az eszmék,
  -  -   U U-   U  -  - -  U  -   -   
Mint harmat a földbe, szivárogtak által;
 -    -  U  U  -   U    U - -  U  -  U  
Igy nőttünk fel itt mi, ilyen szülők mellett,
-    -  -    U  -    U  U  -    U -   -  -    
S szétmentünk azután, hogy az idő tellett.
    -  -  -   U U -    U   U  U -  -  -    

  
De most összejöttünk az ünnepre íme -
 U  -   -   U -  -   U  -  -  U - U   
Mindannyian hálánk s örömünket hozva,
 -  -   U-   - -     U U -  -   -  U  
S oh, ugy-e szüleink, nézzetek csak föl ránk;
  U   U   U   U U-     -  U -    -   -   -    
Homlokunk egyenkint mindannyinak tiszta.
 -  U -   U  -  -    -  -   U -   -   U 
Annyi gyermek s egy se hozott szégyent rátok,
-   U   -  -    -    U  U -     -  -    - U  
E nagy ünnepen ez legszebb koronátok!
U  U   -  U U  -   -   -    U U - U  
A

B

C

B

D

D

 12

12

12

12

12

12

A

B

A

B

C

C

 12

12

12

12

12

12

A

B

C

B

D

D

 12

12

12

12

12

12

A

B

C

B

D

D

 12

12

12

12

12

12

A

B

C

B

D

D

 12

12

12

12

12

12

A

B

C

D

E

E

 12

12

12

12

12

12