E szenvedés mult tévedések,
U - U - - - U - -
Talán hibák fájó nyoma;
U - U - - - U U
Kit önvád nélkül ér a bánat:
U - - - U - U - -
Nem szenved az, hidd el, soha.
- - U - - - U U
Az ártatlanság sujtolt arcza
U - - - - - - - U
Fölemelten az égre néz:
U U - U U - U -
Minálunk földre szegzett szemmel,
U - - - U - - - -
Leverve jár a szenvedés.
U - U - U - U -
Szivünk jogának ellenállott
U - U - U - U - -
Minden, körültünk a mi élt,
- - U - - U U -
Kitépnünk akkor kellett volna,
U - - - - - - - U
Midőn fogamzott, a gyökért.
U - U - - U U -
De tévedésünk szentnek tetszett
U - U - - - - - -
S jogosnak, bár nem volt joga,
U - - - - - U U
És elaltatott mindkettőnket
- U - U - - - - U
A szerelemnek mámora.
U U U - - - U U
Az ébresztők csoporttal jöttek,
U - - - U - - - -
De mi nem hallók ezeket,
U U - - - U U -
S álmunkból akkor ébredénk föl:
- - - - U - U - -
Midőn két élet elveszett!
U - - - U - U -
És most előttünk átbonthatlan
- - U - - - - - U
Egy tömkeleg van, semmi más:
- - U - - - U -
Az együttlét nem boldogitna,
U U - - - - U - U
S nem nyugtat meg a szakadás;
- - - U U U U -
S ha még a vádat elfogadnók,
U - U - U - U - -
Hogy mind e kín megérdemelt:
- - U - U - U -
A bűnhödés is, a mely méltó,
U - U - U U - - -
Megnyugtathatja a kebelt...
- - - - U U U -
De boldogságunk, a mely elmult,
U - - - - U U - -
Még emléknek is oly kevés,
- - - U U - U -
S mig tévedésünk oly kicsiny volt:
- - U - - - U - -
Iszonyú nagy a büntetés!
U U - U U - U -
| A
B
C
B
| 9
8
9
8
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 9
8
9
8
| ^ Félrím
| A
B
C
D
| 9
8
9
8
| | A
B
C
B
| 9
8
9
8
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 9
8
9
8
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 9
8
9
8
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 9
8
9
8
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 9
8
9
8
| ^ Félrím
| | |
|
Alliteráció
|