Néma árnyék
Milyen szegény vagyok,
óh Istenem, milyen szegény!
Hiába van mosolygó
kékszemű kisleányom,
aki a legártatlanabb
lélek e vérbeborúlt földtekén;
hiába van szelíd,
vígasztaló hű hitvesem:
két dobbanó szivű ajándék...
Mégis olyan szegény vagyok,
olyan reménytelen,
mint a lehajló orgonabokor
alatt nyugtalanul
ide-oda csapongó néma árnyék.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!