Tóth Kálmán

Minő hamar...

Minő hamar... huszonhat év,
Csak alig egy pár pillanat,
És ime fürteim között
Már fehér szálak látszanak.

Tudom jól, hogy miért van ez;
Mert oly forróan égtem én -
Fehér hamv ez a kitombolt
Tüzokádó hegy tetején.

Örülök e fürtöknek én,
Jó, hogy ott vannak fejemen,
Ezután többé a leányt
Legalább nem szerethetem.

Fehér hajfürt és szerelem -
Nevetség ez, - jó éjszakát!
Nem is szeretek ezután
Senkit többé, csak a hazát.

Eddig megosztva szeretem,
Vádoltam is ezért szivem;
De eztán csak őt szeretem
Megosztatlanul és hiven.

Igen, hiven! - A lány körül
Igaz, hogy csapodárkodám;
De boldog isten, mikor oly
Tömérdek sok a szép leány.

De haza szép, jó, gyönyörü,
Csak egy van egyesegyedül;
Ne is áldjon meg istenem,
Ha elfeledném hűtlenül.