Greguss Ágost

A természet idyllje

Egy kisded szalmaszál
Egy hangyabolyra, megpihenni, száll;
Hanem a bolybeli köztársaság
Szegénynek csakhamar nyakára hág:
Szétszedik őt a hangyák s kilökik.
No bezeg aztán kijutott nekik!
Tudnillik a boly egy szép kertben állt,
S miképen ők a gyönge szalmaszált,
Ugy hányja szét a kertész azt a bolyt.
Azonban a kert is utjába' volt
Egy épülő vaspálya vonalának,
S gyepet, virágot, fát elpusztitának.
De a vasut maga is tönkre jut,
Megöli egy közel, nagyobb vasut.

Mást ölve él minden az ég alatt,
Nagyobb hal eszi a kisebb halat,
Gyöngébbet sujtol az erősebb karja,
És birja a ki marja.