Vidd el fényeidet, gyötrelmes világ,
- - - UU - - - - U -
Pompádat, mely égőn tódul szemembe,
- - - U - - - - U - U
S képekkel rakja meg a lélek vak falát,
- - - - U U U - - - U -
A négy falat, amely örökre sötét lenne...
U - U U U U U - U U - - U
Nem kell ma annyi fény se, amennyit eltünődve
- - U - U - U U - U - U - U
Nézhet celláján a keserü remete,
- - - - - U U U U U U U
S mely vékony sávban reszket, a hűs falba ütődve,
- - - - - - U U - - U U - U
S táncol benne a bánat arany szemete.
- - - U U - U U - U U U
Nem kell ma semmi, semmi. Csönd kell, sötétség,
- - U - U - U - - U - -
Oly csönd, melyben meghallja a remete, az árva,
- - - - - - U U U U U U - U
Boldogan hallja meg, hogy köszörüli kését
- U - - U - - U U U U - -
Valahol csendesen és kitartón a Párka...
U U - - U U - U - - U - U
| A
B
C
B
| 11
11
12
13
| ^ Félrím
| A
B
A
B
| 14
12
14
12
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 12
14
13
13
| ^ Keresztrím
| | |
|
Alliteráció
|