Csöngetnek. Elmult egy hétköznap ismét.
- - U - - - - - U - -
Az iskolábul kilohol a kis nép.
U - U - - U U U U - -
Ilonka is haza felé megyen,
U - U - U U U - U -
Gyorsan tipeg, s mint illik, éhesen.
- - U - - - U - U U
Otthon szemébe tűn egy szép karéj.
- - U - U - - - U -
"- Be nagy vajas kenyér, kiáltja, héj!
U - U - U - U- U -
Irigylem azt a lánykát vagy fiut
U - U - U - - - UU
A kinek ez a bő uzsonna jut."
U U U U U - U - U -
Mamája feleli: "- Nesze, tiéd a."
U - U U U U U U U- U
Hát erre vaj mit mondott a kis Éva?
- - U - - - - U U - U
Tán bőribül kiugrott örömében?
- - U - U- - U U - -
Nem. Görbe szájjal, szólott ilyenképen:
- - U - - - - U - - U
"- Egész uzsonnám, semmi több, csak ez lesz?"
U - U - - - U - U - U
Másét sokallasz, magadét keveslesz.
- - U - - U U - U - U
| A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
F
F
B
| 11
11
10
10
10
10
10
10
11
11
11
11
11
| | A
| 11
| | | |
|
|