Azt mondják, hogy halovány vagy,
- - - - U U - -
Haloványabb napról napra,
U U - - - - - U
S a távolban érttem éget
U - - U - U - -
Tégedet a szenvedések
- U U U - U - U
Elhervasztó tüzes napja.
- - - - U - - U
A föld minden örömeit
U - - U U U U-
Nem adnám én e szent búért,
U - - - U - --
S mégis a föld minden kínját,
- U U - - - - -
Elviselném százszor inkább,
- U - - - U - -
Minthogy érttem téged bú ért.
- U - - - - - -
Nekem nem kell az üdvösség,
U - - - U - - -
Árán a te szép lelkednek,
- - U U - - - U
A te boldogságod romján
U U - - - - - -
Utonálló rablóformán
U U - - - - - -
Örömeim nem lehetnek.
U U U- - U - U
Oh ne szeress! ...mert szerelmem
- U U - - U - -
Kétszeresen fog ugy fájni -
- U U - U - - U
Iszonyú kín, távol messze
U U - - - - - U
Pokol mélységére esve,
U - - - - U - U
A megnyilott mennyet látni.
U - U - - - - U
Avagy szeress, ugy, a mint én
U - U - U U - -
S hamvadjon el együtt lelkünk;
- - U U U - - -
Találkozzunk a siron túl,
U - - - U U - -
Ha, megátkozva a sorstúl,
U U - - U U - -
Itt egymásé nem lehettünk.
- - - - - U - -
| A
B
C
C
B
| 8
8
8
8
8
| | A
B
C
C
B
| 8
8
8
8
8
| | A
B
C
C
B
| 8
8
8
8
8
| | A
B
A
A
B
| 8
8
8
8
8
| | A
B
C
C
B
| 8
8
8
8
8
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|