Nem az a boldogtalan, kinek
U U U - - U - U -
Nincsen a földön semmije,
- U U - - - U U
Hisz` hogyha még remélni tud,
- - U - U - U U
Akkor nyugalmat lel szive.
- - U - - - U U
Lehet a kis gunyhónak is
U U U - - - U -
Lakója oly elégedett,
U - U U U - U -
Mint az, akit a sors kegye
- U U U U - U U
Jólétben élni engedett.
- - U - U - U -
Mert sokkal szebb az életet
- - - - U - U -
Nyomor között átküzdeni,
U - U - - - U U
Mint kapzsi vágygyal és mohón
- - U - U - U -
Kincset halomra gyüjteni.
- - U - U - U U
De az boldogtalan nagyon:
U - - - U - U -
Kinek már megvan mindene,
U - - - - - U U
- Amit a sors adhat neki -
U U U - - - U U
S mégsem elégszik meg vele.
- U U - - - U U
| A
A
B
A
| 9
8
9
8
| ^ Visszatérő rím
| A
B
B
B
| 8
8
8
8
| | A
B
C
B
| 8
8
8
8
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 8
8
8
8
| ^ Félrím
| | |
|
Alliteráció
|