Egy két évben egyszer, egyszer
- - - U - U - U
Összejövök még vele,
- U U - - U U
S bár életét összudúltam:
- - U - - U - -
Nem vádol tekintete.
- - - U - U U
Egyszerün jár, tán szegényül,
- U - - - U - U
És nem vádol engemet,
- - - U - U -
Pedig én vagyok az, kiért
U U - U U - U-
Fényt, palotát megvetett.
- U U - - U -
Ha nem ismert volna engem,
U U - - - U - -
Nem volna ő most e rom,
- - U - - U U
Elkerülte volna őt e
- U - U - U - U
Megalázott fájdalom.
U U - - - U U
Büszkeséggel hordaná e
- U - - - U - U
Földre szegzett szép fejet...
- U - - - U -
S még se vádol, még sem átkoz,
- U - - - U - -
Sőt még inkább menteget.
- - - - - U U
Mintha neki az életben
- U U U U - - -
Nem vétettem voln` soha:
- - - - - U U
Hervadt arczán a megtört szív
- - - - U - - -
Kiengesztelt mosolya.
U- - - U U U
Még megfogja kezemet is,
- - - U U U U -
Bocsánattal, melegen;
U - - - U U -
Tudja ő, ha volt is vétkem:
- U - U - - - -
Forrása a szivben, mélyen,
- - U U - - - -
Nem volt más, mint - szerelem!
- - - - U U U
| A
A
B
A
| 8
7
8
7
| ^ Visszatérő rím
| A
B
C
B
| 8
7
8
7
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 8
7
8
7
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 8
7
8
7
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 8
8
8
7
| ^ Félrím
| A
B
C
C
B
| 8
7
8
8
7
| | | |
| Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|