Akik engem megbántottak,
U U - - - - - U
Egytől-egyig meglakoltak;
- - U - - U - -
Meglakoltak, megbünhödtek:
- U - - - - - -
Megverte az isten őket.
- - U U - U - U
Ki feldúlta kis fészkemet,
U - - U - - U U
Azt sem tudom: merre lehet;
- - U - - U U -
Csak azt hallom, hogy oda van,
U - - - U U U U
Ugy bujdosik hajléktalan.
- - U - - - U U
A ki megcsalt hazugsággal:
U U - - U - - U
Ugy lakolt meg, ép az által;
- U - U - U - U
Utolérte saját vétke,
U U - U U - - U
A nekem szánt ostor vége.
U U - - - - - U
S ki kaczagott szivem fölött,
U - U - U - U -
A kevély is kezembe jött;
U U - - U - U -
Porba sujtá a sok szégyen,
- U - - U - - -
S rá az én nagylelküségem.
- U - - - U - U
Oh, mert hisz én megbocsáték
- - U - - U - -
Tört szivemmel nekik már rég,
- U - - U - - -
Hanem, a ki mindent látott,
U U U U - - - -
A ki tészen igazságot:
U U - U U U - U
Az isten meg nem bocsátott.
U - - - - U - -
| A
A
B
B
| 8
8
8
8
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 8
8
8
8
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 8
8
8
8
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 8
8
8
8
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
B
| 8
8
8
8
8
| ^ Ráütő rím
| | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|