Tóth Kálmán

Csak hogy itt vagy...

Csak hogy itt vagy édes anyám,
Soha sem várt még igy fiad,
Oh most érzem csak igazán,
Most érzem, hogy nekem mi vagy.

Halvány vagyok ugy-e nagyon?
Szivem most egy nagy kínt állt ki -
De csak hogy te itt vagy anyám,
Nem fog már az többé fájni.

Sokat veszték... ne kérdd, hogy mit,
Talán mindent e világon,
De én erre készen voltam,
Hogy azután ugy ne fájjon.

S most csak a sok elfojtott köny
Égeti még a lelkemet,
Mit a férfi nem sirhatott
Boldogsága sirja felett.

De most előjöhet a köny,
Te előtted mért szégyelném?
Szabad sirni a gyermeknek
Édes anyja édes keblén!