Petőfi István

Elmegyek én...

Elmegyek én katonának, az leszek,
Vészben forog édes hazám, én megyek!
Jobb karommal eddig rózsám öleltem,
Most hazámnak védelmére emelem.

Szerettem és szeretem a rózsámat,
De még jobban szeretem a hazámat,
Bátran néztem én a rózsám szemébe,
Még bátrabban nézek az ellenségre.

Édes fia vagyok én az anyámnak,
Igaz fia leszek kedves hazámnak;
Megteszem, mit tenni vagyok köteles,
Hogy nevemre lehessek én érdemes.

Szembe szállhat ezer halál én velem,
Reám tudom nem fog szállni félelem;
Bátor voltam, bátor leszek halálig!...
Ha meghalok becsületemre válik.