Fülöp Áron

Nem haragszom...

Nem haragszom a rózsámra,
Kibékültem már vele,
Én vagyok most a falunak
Legszelidebb embere.

Szivem nyugodt, mint a falomb,
Ha a szelek alszanak;
Csak ugy rezdül, ha rászállnak
A szép örömmadarak.

Ha benézek a csárdába
Egy-két pohárt üritni,
Tőlem ott benn nyugton ülhet
Bora mellett akárki.

Azt a nyalka, pöndöritett
Bajszu legényt se bántom,
Megigértem a rózsámnak,
Szavamat hát beváltom.

De még egyszer ha rózsámra
Meri vetni a szemét,
Tudom, hogy megemlegeti
A magyarok istenét.

Akkor ez az izmos két kar
S ez a fokos megrándul
S vagy én vagy ő, de egyikünk
Nem fut el a haláltúl.