Valahányszor itt elmegyek:
U U - U - - U U
a patak bozótos könyökénél
U U - U - - U U - -
elém toppan egy kis gyerek.
U - - U - - U U
Azt mondják, akik erre laknak:
- - - U U - U - U
egy boldogtalan, kisiklott cseléd
- - - U - U - - U -
itt fojtotta a vízbe szégyenét.
- - - U U - U - U -
Mióta ezt tudom,
U- U - U -
vércseppeket
- - U -
látok a szűk gyaloguton.
- U U - U U U U
És hallom, hogy a víz alól
- - - U U - U -
egy pityergős gyerekszáj
- U - - U - -
az életem, a napfény ellen panaszol.
U - U U U - - - - U U U
És mintha egy parányi kar
- - U - U - U U
a cinkos parti fák közül
U - - - U - U U
utánam nyúlna csontindáival.
U - - - U - - -U U
És bűntudat és szégyen pirul arcomon,
- - U U - - - U U - U -
mert én is e cselédes, lelencházas,
- - U U U - - U - - -
lélekvermes társadalomhoz tartozom.
- - - - - U U - - - U U
Már arra is gondoltam néha,
- - U - - - - - U
hogy bocsánatot kérek tőle.
- U - U - - - - U
S mégis mindig sunyin eloldalgok előle.
- - - - U U U - - U U - U
És csak dadogok, félrenézvén.
- - U U - - U - -
Tán attól félek: nincs bocsánat
- - - - - - U - U
e gyáva bűnre
U - U - U
a kisdedeknek vízfenéki törvényszékén.
U - U - - - U - U - - - -
| A
B
A
| 8
10
8
| | A
B
B
| 9
10
10
| | A
B
A
| 6
4
8
| | A
B
A
| 8
7
12
| | A
B
A
| 8
8
10
| | A
B
A
| 12
11
12
| | A
B
B
| 9
9
13
| | A
B
C
A
| 9
9
5
13
| | | |
|
Alliteráció
|