Ady Endre

A kezdet siratása

Dehogy maradnék veszteg,
Mihol minden napomon
Drágaságokat vesztek
És nincs mit féltenem.

Búza-földön keresztek
S más keresztek itt s amott,
Nincsen Vég és nincs Kezdet:
A Kezdet halála fáj.

Ez fáj mégis: a Kezdet,
Ez a szent, ős Valami,
Akit most már megesznek
A Vég halott szájai.

Micsoda-szép gerezdek
Kinálgatták magukat
S milyen szép volt a Kezdet,
Akit most megöl a Vég.

Milyen búsak, esettek,
Kik most kezdnek kezdeni,
Oh, fiatal keresztek,
Látlak ifjú vállakon.

Siratlak, drága Kezdet,
Ki hozzám kegyes valál
S mert Vég sincs, hát meresztek
Kisírt szemeket feléd.

Lelkem immár megedzett.
Élni? - halni? - : ugyanaz,
De siratlak, szent Kezdet - :
Most nem vagy sehol-sehol.