Kerényi Frigyes

Fogva

Hamis egy tőr szépséged, leányka,
Hamis egy tőr, én belé akadtam,
S a sasoktól, kikkel szállni kezdtem,
Lenn a völgyben búgva elmaradtam.

Most örökké csak rólad merengek,
Dalaimnak tárgya nincs kivűled;
Összefogtad szárnyait képzetemnek,
Hogy azóta tova nem repűlhet.