Szertebolygó árnyak vagyunk, - U - - - - U - Mind, kik itt a földön élünk, - U - U - U - - És a sorsnak vad szeszélye - U - - - U - U Gúnyolódva játszik vélünk. - U - U - - - - Égi szikrát olt szívünkbe, - U - - - - - U Melynek tüze perzsel, éget - - U U - U - U Úgy szeretnők átölelni - U - - - U - U Az egész nagy Mindenséget! U U - - - - - - Szárnyakat rak álmainkra, - U - U - U- U Vágyainkat fölcsigázza. - U- - - U - U Úgy, hogy szinte elsorvaszt az - - - U - - - U Örök szomjúságnak láza!... U - - - - - - U S majd ha egykor alkonytájban - U - U - - - U Az utunkra visszanézünk, U U - U - U - - És a sárga lomb közt járva - U - U - - - U Azt kérdezzük, el mit értünk? - - - U - U - - Akkor látjuk, hogy meddő volt - - - - - - - - Minden álmunk, küszködésünk, - U - - - U - - S csak a sorsunk vad szeszélye U U - - - U - U Játszott gúnyolódva vélünk! - - - U - U - -
| 8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
|
|