Ambrozovics Dezső Sorsunk című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Szertebolygó árnyak vagyunk,
  -  U -   - -   -   U  -    
Mind, kik itt a földön élünk,
 -     U  -   U  -  U  - -   
És a sorsnak vad szeszélye
-  U  -   -   -    U  -  U 
Gúnyolódva játszik vélünk.
 -  U -  U  -   -   - -   
Égi szikrát olt szívünkbe,
- U   -  -  -     - -   U  
Melynek tüze perzsel, éget
 -   -   U U  -   U   - U 
Úgy szeretnők átölelni
-     U -  -  - U -  U
Az egész nagy Mindenséget!
U  U -    -    -  -  - -   
Szárnyakat rak álmainkra,
  -   U -   U  -  U-   U  
Vágyainkat fölcsigázza.
 -  U-  -   -   U -  U 
Úgy, hogy szinte elsorvaszt az
-     -     -  U -  -  -    U 
Örök szomjúságnak láza!...
U -    -  - -  -   - U     
S majd ha egykor alkonytájban
   -    U -   U  -  -   -  U 
Az utunkra visszanézünk,
U  U -   U  -   U - -   
És a sárga lomb közt járva
-  U  -  U  -    -    -  U
Azt kérdezzük, el mit értünk?
-    -  -  U   -   U  -  -   
Akkor látjuk, hogy meddő volt
-  -   -  -    -    -  -  -   
Minden álmunk, küszködésünk,
 -  U  -  -     -   U - -    
S csak a sorsunk vad szeszélye
    U  U  -  -    -    U  -  U 
Játszott gúnyolódva vélünk!
 -   -    -  U -  U  - -   
 8

8

8

8

8

8

8

8

8

8

8

8

8

8

8

8

8

8

8

8