Mint a piros vér a fehér havon,
- U U - - U U - U -
Visszáját úgy virítná szerte
- - - - U - - - U
Énem, e legnagyobb nagy-hatalom.
- U U - U - - U U U
Úgy sorakoztatná, vértezve itt,
- U U - - - - - U -
Ha lehetne, kemény attakban
U U - U U - - - -
Hős, régi szavait, vitézeit.
- - U U U- U - UU
De most másé a vér, másé a hó,
U - - - U - - - U -
És holnapig céltalanul fut
- - U - - U U - -
Betyár-ló, hős-ló, szép pej vagy fakó.
U - - - - - - - U -
S ha lovamat mégis megnyergelem,
U U U - - - - - U -
Ne ülj mögöttem, óh, sötét Gond,
U - U - U - U - -
Nálam mégis kisebb fejedelem.
- - - - U - U U U U
Bóbiskolván lehajtott kardomon,
- - - - U - - - U U
Engedem a világot futni
- U U U U - - - U
S visszafutni kérőn, hallgatagon.
- U - U - - - U U U
S akkor megint világ lesz a világ
- - U - U - U U U -
S mi, az igazi nagy-hatalmak,
U U U U U - U - -
Kirójjuk rá a penitenciát.
U - - - U U U - U-
| A
B
A
| 10
9
10
| | A
B
A
| 10
9
10
| | A
B
A
| 10
9
10
| | A
B
A
| 10
9
10
| | A
B
A
| 10
9
10
| | A
B
A
| 10
9
10
| | | |
|
Alliteráció
|