A roppant temető sirjait ha látom,
U - - U U - - U- U - -
Mik közt hamvaidban egy tiprott gödör fed;
- - - U- U - - - U - -
S ha a szobrok hűtlen dicsrajzát szemlélem,
U U - - - - - - - - - -
Mik közt csak fejfa sem jelöli sirvermed`:
- - - - U - U U U - - -
Nem lehet nem ejtnem könnyét a részvétnek,
- U - U - - - - U - - -
Részvét könnye nélkül temetett sirodra,
- - - U - - U U - U - U
Ki midőn születtél, már a sors jégkarja
U U - U - - - U - - - U
Felhőket taszitott élethajnalodra.
- - - U U - - - - U - U
Ajkaidról hallám a panasz regéjét,
- U- - - - U U - U - -
Mellyben inség küzdé ellened meg harczát;
- U - - - - - U - - - -
Nem nyilt e regében kéj s öröm virága,
- - U U - - - U - U - U
Nem mutatta abban tündér rózsaarczát.
- U - U - - - - - U- -
Ajkaidról hullám hetven év küzdelmét,
- U- - - - - U - - - -
Mellynek terhe alatt végre leroskadtál;
- - - U U - - U U - - -
Hetven év sanyardús napját s éjszakáját,
- U - U - - - - - U - -
Nem levén segéded más, koldusbotodnál.
- U - U - - - - - U - -
Elhagyatva éltél, mint a szirt növénye,
- U - U - - - U - U - U
Mellyet ápoló kéz gondja nem fedezget;
- U - U - - - U - U - -
Pályatárs, nő nélkül, s embertől kerülve,
- U - - - - - - - U - U
Süvöltő viharral váltván csak beszédet.
U - - U - - - - - U - U
Hát nincs, ki eljárjon hamvaid porához,
- - U - - - - U- U - -
Békét és nyugalmat mondó e porokra,
- - - U - - - - U U - U
Mig millió szinlett áldás és imák közt
- - U- - - - - - U - -
Térdel sok örökös oszlopos sirokra?!...
- - U U U U - U - U - U
Hát nem érdemelsz-e egy könnyet e földön,
- U - U - U - - U U - -
S ne mondja senki is: legyen áldott e por!
U - U - U - U U - - U -
Vagy szokás az csak már, hogy a lét emlékét
- U - - - - U U - - - -
Két szó határozza: koldusrongy és bibor?...
- - U - - U - - - - U U
- Volna bár ugy; oh nem féltem én emléked,
- U - U - - - U - - - -
S fog még kelni hang, melly áldást mond hamvadnak,
- - - U - - - - - - - -
Századok ha jőnek, s oszlop, sír kidőlnek,
- U - U - - - - - U - -
S majd ha egykor e helyt szántnak és aratnak.
- U - U U - - U - U - U
Oh, hiszen én, less majd egy szegény földmíves,
- U U - - - - U - - - -
Ki épen sirodat birandja kis telkén,
U - - U U - U - U - - -
S kinek, ha poraid dús kalászt teremnek,
U - U U U- - U - U - U
E porokra buzgó áldás rezg át lelkén.
U U - U - - - - - - - -
| 12
12
12
13
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
|
|