Szerző

Zsolt Béla

író, költő, újságíró és politikus

1895. január 8. — 1949. február 6.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 76 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2024. január 5.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Zsolt Béla

Naptáram decembert mutat

Naptáram decembert mutat,
Az órám most üt éjfelet
S nem csattogtatják szárnyukat
Az emlék és a képzelet.
Az emlék vén, fakó veréb,
Morzsányi mult után kapar,
A képzelet szűz sasszemét
Kinyomta a nagy zivatar.

Nem érzem ősi múltamat
S nem látom ifjuló jövőm
A percnyi tonnasúly alatt
Vergődöm gyáván, felnyögőn.
Szolgám nem vár a ház körül,
Hogy a csengőmet megnyomom,
Még a gyilkos sem könyörül
Irgalmatlan magányomon.

A szikra zúg a téren át
Nyergében ül a hír, a hang,
A gép a fellegekbe vág
S eléri a határtalant.
A tenger kétfelé szakad
Az óceánjáró farán;
Kint van vonzás és kapcsolat,
Csak bennem van nagy, mély magány.

Emberhez nem köt gondolat,
Asszonyhoz nem hajt érzelem,
Királyhoz nem húz hódolat,
Halálhoz nem fűz félelem.
Ágyamban testem nem pihen,
Nem ingerel a jó ebéd,
Imádkoznék, én istenem,
De tudom, hogy nem értenéd.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!